És hogy Nagy Sándor, XIV. Lajos és Néró császár is nagy fagylalt kedvelő volt? Gondolta volna, hogy Sissi királyné kedvence az ibolya fagyi volt?

A fagylaltot feltehetőleg először a kínaiak készítettek, mintegy ötezer évvel ezelőtt és a tehetős polgárok hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességként fogyasztották. Valószínűleg egyiptomi kereskedéssel került a földközi-tengeri országokba, a spanyol hódítóknak köszönhetően pedig Amerikába.

Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és túl drágává is tette a terméket. A 19. század végére már a legtöbb kávéházban lehetett kapni fagylaltot. Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált és ez nagyban megnövelte a népszerűségét. 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a „jégkrém pálcikán” elnevezéssel forgalomba kerülő, csomagolt fagylaltját Amerikában.

Magyarországra a „Hideg nyalat” osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar kedveltté vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylalt recept. Akkoriban több olyan recept is volt, amelyekben bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva az édességhez. A hosszú gasztronómiai evolúció során az ízesített jégkása és jeges-vizes keverék a mindannyiunk által kedvelt krém állagú, hűtött édes készítménnyé vált. A gombócos fagylaltok előállítása az olaszoktól származik, jégkrémet pedig Amerikában állítottak elő először.

De egy biztos, nincs nyár fagylalt nélkül!